Shiny Red Cars

Olvadó aszfalt fölött remegő életadó oxigén és nitrogén keveréke. Gumifalba csapódó vörös atomvillanás. Szikrázó napsütésbe vegyülő esőfelhők pokla Belgium felett. Ködpárába burkolózó szürke, földreszórt mennyei távírószalag egy zöld tüdőben, melyre legendák festették a rövid és a hosszú taktusokat. Szalagkorlátra felsikított fájdalmas fém és kaucsuk ötvözet. Négy kerék közé feszített Koppány viadala Newton téziseivel. Orkántölcsér karburátorok légszomja az életbenmaradásért. Növekvő teher alá szorított Spartacus erősödése. Disszonáns fanfárok mechanikus harmóniája a kigyorsítási ponton. Az ideális íven megremegő izmok kálváriája. A sikánba bezúduló gépfolyam moraja. A tökéletes kör. A pole pozíció. A 300 km. A cél. Az F1.
Megfejthetnénk az Formula 1-et, de megteszi ezt helyettünk ezernyi mérnök és tervező. Kalkulálhatunk esélyeket, de áthúzza azt az élet. Értékelhetnénk koravénségét, de szépsége sokszor rejtve marad a felszín alatt. Összehasonlíthatjuk más autósporttal, de király akkor is csak egy van, még ha púpos is. Felfejthetnénk a színfalak mögötti paktumok kemény szövetét, de csak horgolnivaló anyaghalmaz maradna utána.
Hatvan éve őrzi elsőségét a motorsportok között, melyet nem sebességével, ügyességével, vagy szépségével ért el, hanem alkotói és fenntartói által. Mert itt vannak a legjobbak és a legrátermettebbek porondon kívül és rajta. Az F1 a folyamatos változás hagyományát testesíti meg. Tetszésünkre van, mert halad a korral, sőt, ő alkotja a kor szellemét. Fejleszt, hajtja előre a teljesítményt és a minőséget. Nem azért marad örökifjú, mert egész életében heavy metált hallgat, hanem mert ő írja a zenét, amit a többieknek hallgatni KELL. Örök diétán és fitnesz-edzésen képes a csúcsot nyújtani idényről idényre, egy percig nem lankad. Próbálták már megtépázni, kigúnyolni, sokszor joggal, de mindig képes volt egy BruceWillis-es mosollyal visszafordulni a gyalázók felé, hogy „hé, ki is itt a király?”, leporolva magát.
Bejárta a világot, elutazott a Föld utolsó sarkára is, bár igazán soha nem volt otthon, csak abban az atmoszférában ahol megálmodták, ahol megfogant és megszületett. Monaco, Nürburgring, Spa, Silverstone, Zandvoort, Sarthe, Monza. Európai a sport, minden allűrjével együtt. Mint a foci, csak hangosabb. Sokkal hangosabb. Labdát mindenki vehet kezdővonalra, ütőképes autót azonban csak a progresszió és a manna oltárán áldozva lehet kikönyörögni. Talán egy kissé így olyan mint egy brazil szappanopera: a hétköznapi néző számára reménytelenül gazdag emberek ügyes-bajos küzdelmei a világ számos pontján, ahol időnként győztesként jön ki az egyik szereplő, de hamarosan rátörnek a trónkövetelők.
Kurrens médiaesemény, mely képre viszi az ábrázolhatatlant, ahol a szellemkép valóságosabb magánál a Poltergeist-nél. Kinövi a kép a dobozt, folytatódik a hétköznapokban, az emberek szavajárásában. Őrült emberek professzionális kergetőzése vagyonnyi rakétakoporsók szorításában. Habzó pezsgő folyama a leggyorsabb cipők talpalatában. A felszabadult adrenalin szétszéledése és metamorfózisa eufóriába vagy letargiába. A futamról-futamra felhánytorgatott és felidézett versenyszellem tobzódásának lecsillapodása. A karbonba mártott versenyparipák visszaterelése a fémistállók hűvös ölelésébe. A cirkusz továbbállása egy újabb aréna irányába. A körforgás, az újrakezdés, a fejlődés. A megállíthatatlan.