Hiába próbálnám szavakba önteni, nem megy. Hosszas bevezető helyett: egyszerűen nézzétek meg ezt:
Az ék. A hasítás szinonimája. Nem csak a száguldásé, hanem a szétfeszítésé is. Mi történik, ha megjelenik mögöttem ez a látvány a mellékúton? Filmkockák peregnek le szemem előtt, de nem életemé, hanem mondjuk a ’The Car’ című eposzé, amiben a Sátán autója gyilkolássza az embereket egy poros kisvárosban.
A címet is látom magam előtt a magam helyzetében: „Terror az utakon”, alcím „…nincs kivétel”, esetleg „…nem bogarászni jött”. Biztos lehetek benne, hogy bikaként ront nekem, szarvával/orrával, felöklel a levegőbe, elfuserált kínai tűzijátékként robbanva fel, füstölgő tetememet és roncsomat a kiérkező mentőknek és a gondterhelt nyomozónak hagyva, aki rejtélyesen összenéz a többiekkel és azt mondja: „valami van odakint…”. Hova lehet fokozni az agressziót egy autón? A lesből támadó bestiáét, amelyik nyársra tűz?
A titok itt is mindössze annyi, hogy laposabb az autó és megváltoznak az arányok. Mintha támadna és egyben el is rejtene valamit. Az egyik megoldást nevezzük „lőrésnek”, a másikat meg mondjuk „ámoknak”. A kettő között mindössze annyi a különbség, hogy az egyik szimmetrikus, a másik szöget bezáró tetővágást jelent.
Az lőrésnél ismét a hot rodos, custom car-os múltba tekintünk vissza. Emlékeztek a Rat Fink rajzokra? Valami olyan fílinget kell elképzelni. Mintha csak járőröznél az út szélén, lassan haladsz előre, karodat kilógatva az ablakon, más nem is látszódik. Ezzel jelzed, hogy nálad van a törvény, és a törvény keze mindenhova elér. Lassú járásoddal magabiztosságot sugallsz és hanyag erődemonstrációt tartasz az utcának. Ehhez kell a halkan gurgulázó motor, amiben érződik a potenciál, hogy ha kell, mennydörgő haraggal csap le autód áldozatára. Aki csak ferdén néz rá, annak számolnia kell a fényszörnyeteg iszonytató erejével… ne nézd, ne lásd, csak félj tőle!
Ámok száguldásra teremtetett. Nehézfiú, páncélját maga fölé tartva rohan előre, nem áll meg, nem lassít, csak megy, eltakarít mindent az útjából mint a gőzmozdonyok toldaléka. Húzódj le, kerüld ki, ha az utadba kerül a városon kívül. Harci üvöltése messze elhallatszik, izmai megfeszülését csikorgásban fejezi ki. Hosszútávfutó és kolosszus egyben. Ámokfutó.
A sofőrök? Halkan kiköhintenek az ablakon. Csakhogy értsd, hogy van ott bent élet. Szuszogást hallani. Mintha csak az óriás szunnyadna pillanatnyi pihenésében. Csilingel az indítókulcs. Mint a szemrebbenés. Nyöszörög az önindító. Ez a nyújtózkodás, szaporodik a lélegzés. Túrázik a motor. Ébredezik a fenevad…de ne tudd meg, milyen kedve van. Menekülj, ne kockáztass!
A titok nyitja a rejtély. Ugyanazt teszi, mint a sötétített ablak, csak látványosabban: elrejti a lelket, a sofőrt a kíváncsi szemektől. Azt sugallja, ez itt csak egy mechanikus váz, amely puszta kalkulálásból, taktikából közlekedik… pont mint egy terminátor és pont azért is jött. A bent ülők pedig vagy mániákusok, vagy emésztésre váró foglyok.
Ennek az egésznek a puszta modernkori metonímiája a motorháztető morcosítása. A fényszóró az autón analóg az emberi szemmel. A szem pedig a lélek tükre. Normál esetben pedig a vezetőülésben ülő szemének kell kitakaródnia a tetővonal lehúzásával. Mivel azonban manapság, az önhordó karosszériás időszakban a tetővágás kisebb hadművelettel ér fel, marad a lámpa részleges kitakarása egy morc szemöldökkel, az ablak besötétítése és az ültetés.
Esetleg sárga fényszóró behelyezése… mert az olyan mint a véreres szem…
Nem hinnétek el, de a sok gagyi ledsor öntudatlanul is bikaagyar lenne, ha helyesen helyeznék el, a helyes színösszeállításban. Ahogy elővillannak az alsó szemfogak, ami elkap és nem ereszt. Tudtad? Nem tudtad, de érezted…
Nem ragozom, mindenki a fenevadra hajt. Csak a módszer változott, a lényeg maradt ugyanaz: az orvul lesből támadó csúcsragadozóé, aki egy párduc és egy bika cinkosságából születvén nem kér, nem kíván, hanem AKAR. A legrosszabb, legsötétebb emberi tulajdonságokat gyűjti össze.
Jobb, ha vigyázol! Jön az még a TE utcádba…
Ez a cikk eredetileg a cult-hungarian.hu weboldalon jelent meg!
