Kedves olvasó! Mai antropológiai utazásunkban egy betondzsungelbe látogatunk el, ahol Önök részesei, megfigyelői lehetnek egy helyi törzs szokásainak, művészetének. Figyelmeztetnem kell azonban Önöket, hogy a beszámoló korántsem teljes, társam ugyanis, akivel együtt készítettem volna el ezt a cikket, valószínűleg a tapasztalatok súlyos nyomása alatt fittyet hányva korábbi életének egy napon összetépte jegyzeteit, arcomba nevetett és egy törzsi szekéren távozott, általam dekódolhatatlan füstjeleket hagyva maga után. Így ez az írás csonka mivoltában, utazási napló formájában kerül közlésre, volt kollégámnak ajánlva…

1. nap

Becserkésztük a törzs lakóhelyét. Messziről figyeltük, ahogy a törzs tagjai összegyűltek az étel körül az esti órákban, szociális viselkedésre utaló jeleket mutatva, kommunikációs képességek birtokában fogyasztották el főleg húsból álló táplálékukat. Ezután szekerükbe ültek, majd némi rituális kerékfüstölés után szerteszét rajzottak. A következő napokban megpróbálunk közelebb kerülni…

9. nap

Ma megláttak minket a bennszülöttek, de nem igazán törődtek velünk. Alkalmunk volt közelebbről megvizsgálni a szekereket. Erős a gyanúnk, hogy rendeltetésszerű használat mellett rituális célokat is szolgálnak ezek az alkalmatosságok. Erre utal szabályos elhelyezkedésük a táplálkozásra szolgáló hely mellett. Talán az isteneiknek próbálnak kedvezni.

11. nap

Egészen közelről megfigyelhettük a szekereket. Furcsa törzsi rajzok díszítik a nagyobb felületeket. Érdekes megfigyelni, hogy maguk a felületek elég változatosak. Több helyen tapasztaltunk súlyos elhanyagoltságot, barna, málló foltokkal tarkítva, máshol tisztára csiszolt, vagy egészen csillogóvá dörzsölt lapokon helyezték el a rajzokat. Helyenként valószínűleg magukat az isteneket ábrázolták, valahol törzsi kalligráfiával találkoztunk, amik leginkább szablyákra hasonlítottak. Készítettem képeket, egy helyen egy bennszülöttet is sikerült lencsevégre kapni:

37. nap

Huzamos jelenlétünkhöz teljes mértékben hozzászokott a törzs, így alkalmunk nyílt arra is, hogy kommunikációjukat figyeljük.

53. nap

Az alapkifejezéseket elsajátítottam, lassan tudok velük társalogni. Egyikük elmondta, hogy szekereik a szeleket mozgató isteneket jelképezik, ezek fölött áll az Ősi Nagy Rovar, amelyik mindegyiknek az ősanyja. A törzs tagjait azok képezik, akik a Patkány évében születtek. Míg kollégám a szekerek felépítéséről érdeklődik, addig engem a díszítések érdekelnek. Megtudom, hogy a kalligráfia-szerű rajzok kézi ecseteléssel kerülnek a felületekre. Biztos kezet igénylő munka, erre egy mester tanította őket, aki a Nagy Vízen túlról érkezett, Von Dutch-nak hívták, de azóta sem látták. Nem a rozsdás, vagy csillogó felület számít, hanem a munka, amivel az ecsetelés készül. Ez a filozófia tünteti el a különbséget a szegények és a gazdagok között, mindenkit egyenlővé téve. Ebből is látszik, hogy az önkifejezés rendkívül fontos. Általában a három alapvető törzsi színt használják a művelethez, a fehéret, a feketét és a vöröset. Eleinte a szekér és minden egyéb használati tárgy alapvető kontúrjait emelték ki vele, de a Mester megmutatta nekik, hogyan tudnak kedvesebb ábrákat készíteni így. Ilyen módon a nagy felületek jutottak szerephez, de a kisebb részletekre is különös figyelmet fordítanak. Újabb képeket készítettem.

58. nap

Újabb szekereket fedeztünk fel. Ezeken jól láthatóan a tüzet próbálták meg ábrázolni. Megkérdezésünkre nem tudtak értelmes feleletet adni arra a bennszülöttek, miért festik fel a lángokat. Feltételezésünk szerint a téli ínséges időben arra emlékezteti a törzstagokat, amikor a bőséges időszakban a táplálkozást követően hálát adnak az isteneknek a kerékfüstöléssel. Egészen megdöbbentően realisztikus ábrázolásokat is lehet találni.

Megfigyelhető, hogy ezek egyszerűsödnek:

Végül egészen leegyszerűsített ábrákat látni, amik inkább bemetszésekhez hasonlítanak, ezeknek külön nevet is adnak, „scallop”-nak hívják őket. Szintén a kontúrok környékén helyezkednek el.

64. nap

Kollégám eltűnt. Napokig jártam utána, sikertelenül. Hazatérek.

Ennyi a naplótöredék amit sikerült készítenem, sajnos a veszteséget követően nem volt lelki erőm folytatni a kutatást. Ettől függetlenül értékes információk birtokába jutottam. A „Patkányok” a szelek isteneinek és a rovar szekereivel harmonikus társadalmat alkotnak. Az utóbbi időkben azonban arról számoltak be más kutatók, hogy terjeszkednek, motívumaik egyre több helyen jelennek meg. Más kutatások szerint ők maguk is átvették ezeket, ez tűnik valószínűbbnek. Ettől függetlenül kultúrájuk változik, és megállíthatatlanul hatol be más törzsek életébe…

Ezúton is köszönöm a T. Olvasók figyelmét!

Prof. Gee Halen

Ez a cikk eredetileg a cult-hungarian.hu weboldalon jelent meg!

http://www.cult-hungarian.hu/cikk.php?az=651