Bevallom, az utóbbi időkben kicsit megszorultam cikkírást illetően. Próbálkoztam tényfeltáró, összehasonlító cikkekkel, némelyekkel egészen messzire jutottam, mások elég korán porba hulltak. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, a számtalan átnézett VW-témájú fotó között az ócskavas terpesztőket veszem leginkább szemügyre, azok hozták ki belőlem a legtöbb érzést… és akkor megszületett a gondolat: előre a RAT-ért!
Ennek fejében kanyarodjunk vissza oda, ahonnan az egész elindult, hogy ihletet merítsünk autónkhoz: repülünk vissza 50 évet most, arra a távoli helyre ahol most az osztrák (mint ahogy a Cult, érted?) izomkolosszus dúl. Itt vagyunk Dél-Kaliforniában. Hét ágra süt a Nap, az esőgumit errefelé hírből sem ismerik, szörföznek a srácok, üvölt a szörf-rock, meg a V8, a só illata belengi a környéket. Nyugat felől a Csendes-óceán jóvoltából, kelet felől pedig a távoli kiszáradt sós tavak invitálnak egy jóféle száguldásra. Ekkor még lazán, mindenki a hot rodjában lötyögött, és talán még maguk a srácok se nagyon tudják megmondani, mi a különbség a „hot rod” és a „custom car” között. Nos, ekkoriban élte virágkorát két figura, Ed „Big Daddy” Roth és Stanley „Mouse” Miller.
Na most: mindenki jól ismeri a kalaptartón bólogató kutyát, igaz? Gyakorlatilag a VW-s társadalom szimbólumává vált. Ezennel ismerkedjetek meg azzal a kabalafigurával, ami a rat rodok és a kustom kultúra egyik alapkövét jelenti napjainkban. Ő Rat Fink.
Stanley Mouse-t szokás a hot rodos szörnyrajzok megalkotójának tekinteni, de az biztos, hogy Big Daddy Roth tökéletesítette a formulát és szintetizálta ikonná. Rat Fink az anti-Miki Egér. Egy büdös, mocskos, undorító, verejtékező patkány, aki azonban kúlabbnál kúlabb járgányokban ül. Pólókon, sapkákon, képregényekben, airbrush-festményeken, satöbbin szerepel (engem a „satöbbi” érdekelne) jelentős kultúrát kanyarítva az amúgy sem népszerűtlen autós vagánykodás köré, új célközönséget bevonva. Nagyjából olyasmi hatást kell elképzelni, mint az utóbbi években a „legesleg és még annál is halálososabb iramok” mozifilmek és a „nídforszpíd ándergrándok” tettek a tunerkedés érdekében.
Rat Fink mellé érkezett egy csomó egyéb figura is, felváltva passzolgatták a pofonokat a három nagy detroiti gyárnak, így alakult ki végül a Custom kultúra. Ezekből a képekből lehetett megismerni, nagyjából milyen érzéseket is él át a T. Rodos: üvöltő, gyűrődő, füstokádó gumik, az ólom csapdájában vergődő életet adó nedű gyorsítja az autót a sztratoszféráig, ahogy kilövési pozícióig hajlítja az alvázat; és ahogy hurrikánként szívja el mindenki más elől a kompresszor a levegőt, hogy önző tyrannusként azzal a g-erők oltárán áldozzon önnönmaga előtt. Vagy épp ellenkezőleg: ahogy az ólomszánkó rettenetes súlyával és tekintélyével Mózesként választja szét az utcát aszfaltra és minden egyébre. Ahogy nitro sóhajan ki a sofőr száján a cirkálásból szerzett bódulatából, óriási pecsétgyűrűjét lassan szikráztatva földig erő ujjain. Mert a cirkálásnál, és képviselőiknél, a custom autóknál nem csak a sebesség számít, hanem a megjelenés is. Mi több! Minél lassabb, annál jobb! „Low ’n’ slow!”
Mindezen szörnyalakok azt az emberi tulajdonságot testesítik meg, ahogy az ember vágyakozik önmaga kifejezésére, legyen az sebesség formájában, vagy utcai villogásként, néha egészen torz mohóságig hajtva önmagunkat.
Első leckének legyen ennyi elég egyelőre, addig is általam összeállított kis slideshow, amiben Big Daddy és sok más alkotó rajza szerepel. A RAT-es miheztartás végett…:
A sorozat folytatódik!
Ez a cikk eredetileg a cult-hungarian.hu weboldalon jelent meg!
http://www.cult-hungarian.hu/cikk.php?az=641
