A végtelen kifejezés több elkülöníthető, a teológiában, filozófiában és a matematikában előforduló fogalomra utal. Hétköznapi használata sokszor nincs összhangban a technikai jelentésével. A végtelen szó határtalan, vég nélküli, megszámlálhatatlan mennyiséget jelöl. - Wikipedia
Amerikában gyakori jelenség az ufók egészen földközeli repülése. Egyes beszámolók szerint emberek is vannak fedélzetükön. Láttunk már ilyet, nem? Nos, ha mégsem, akkor valami ilyesmit kell elképzelni:
Hmmm… túl gyors volt? Akkor nézzük meg mi is történik ilyenkor:
Annyi bizonyos, hogy ez nem ufó. De szent módon közel jár hozzá. Ekkor a 90% nitrometánból, 10% metanolból álló üzemanyaggal hajtott jármű kevesebb mint 4.5 másodperc jut el egy pontból egy 402 m-rel távolabb levő másik pontba. Ennek minden egyes másodperce alatt 5.7 liter nedűt fogyaszt el. A távot átlag 4g-s gyorsulással teszi meg, ami azt jelenti, hogy féltávnál ez 8g is lehet. Csak hogy átérezzük: egy űrhajó kilövésénél 3g nehezedik a személyzetre… A kocsi a célvonalon áthaladva pedig már közel 600 kilométerrel száguld óránként, utána pedig az anyahajóra leszálló vadászrepülő arányában lassítják az ernyők a lendületet.
Bestiális szörnyetegek, ahol a kormány csak arra kell, hogy egyenesben tartsuk a rémet. De honnan jöttek, és mire jók? És egyáltalán mire ez az őrület?
A legenda szerint akkor rendezték meg a világ legelső gyorsulási versenyét, amikor a második autót legyártották. Ha a sztori nem is igaz, magvában azért ott találjuk az igazságot. A XX. század hajnalán még az űrutazás kuriózumával ért fel az autóháton való tovahaladás. Az elmebetegek pedig már ekkor is tudták, mit akarnak: sebességet. Pontosabban: NAGY sebességet. Persze ekkor még nem lehetett kihajtani a zsokékat benzinrakétájukkal egy nyolcsávos, lezárt autópályára, ezért igyekeztek minden természet adta lehetőséggel élni. Mázlijuk volt, Floridában a tengerparton volt egy erre alkalmas szakasz a szépséges Daytona Beach-nél. Sima, kemény talaj – tökéletes alap egy jó kis reggeli sebességrekord-döntögetésre. A pilótának nem kellett mást csinálnia, mint taposni a gázt és valahogy betalálni az óceán és a füves, pálmás liget közti keskeny sávot, ami egyre csak csökkent az évek multával. No nem mintha a természet foglalta volna vissza a benzingőztől harmatos miliőt, csak a sebesség nőtt és lett egyre inkább relatív a két határvonal közti szakasz attól függően, hogy gyalog, vagy az egyik ilyen lokomotívban hasítottunk.
A pletykák pedig már kezdtek terjedni a távoli vadnyugat felől, hogy valahol arrébb van egy hasonló képződmény. Csak éppen nincs tenger. De pálmák sem. És nincsen fű. És nincs csapadék sem… Ami azt illeti, egyáltalán nincs semmi. Csak egy hatalmas kiterjedésű kiszáradt, sós tófenék valahol Utah és Nevada határának közelében. És hogy ott már versenyeznek is…
Henry Ford 1918-ra megalkotta azt, ami férfiembernek a szexen és a foci mellett a mai napig a legnagyobb izgalmat okozza: az olcsó, sorozatgyártású autót. A T-modell ugyan ma nagyjából a Suzuki Swift megfelelője lenne, amellett, hogy azt képzeljük, csak Suzuki Swift létezik a világon. A leleményes, önjelölt konstruktőrök hamar feltalálták magukat: a kovácsműhelyekből kinőtt manufaktúrák először megszabadították a durrogót minden felesleges alkatrésztől. Hátulra nagyobb kerekeket tettek a végsebesség növelése érdekében, előre pedig kisebbeket a légellenállás csökkentése miatt. És hát általában itt befejeződött a sufni-tuning a kezdeti időkben, a motor felpöckölése később indult. A lényeg, hogy versenyeztek! Négyen egymás mellett egy mérföldön, vagy repülőrajtból próbálkoztak elérni minél nagyobb végsebességet egy adott szakaszon. Mielőtt a sivatagi rókák felébredtek volna reggeli álmukból, lakóhelyük máris az autótervezés egyik legnagyobb kísérleti laboratóriumává vált.
Ekkor jött a bajszos német, meg a keveset látó császár, az amerikai ifjak pedig vonultak harcolni valahova nagyon messzire… és rendre ott is maradtak… Azonban voltak akik visszatértek. Nagy számban voltak köztük pilóták is, akik pedig megvesztek a száguldásért. A verseny folytatódott. Az autógyártás ekkor valahol az albániai tőkehal exportja szintjén mozgott a vas és acél, na meg a tőke hiánya miatt (az ostobák nem mertek kölcsönkérni Rákosi pajtástól), ezért a 20-30 éves Ford modellek tették ki a vagány srácok mobilitásra alkalmas eszközét. A harcban elesett bátyó garázsában még ott figyelt a kissé rozsdás Ford Roadster, ami gyors volt, ellentétben az újonnan drága, félig faszerkezetes, lomha családi autó mellett. Naná, hogy omnibusszal akarok járni!
Emellett valami furcsa dolog is kezdett kialakulni: a kocsi nem csak a nagy sebesség, hanem az önkifejezés eszközévé kezdett válni. Megszületett a hot rod, az 50-es évekre pedig a kustom-autó. Az ifjak pedig gyorsultak Kaliforniában. Na nem speed-del, mint manapság (habár hasonló hatást válthatott ki). Csak a buta fiúk sajnos az utcán próbálgatták fémizmaikat, de mire csoportos büntetésekre kerülhetett volna sor, ebolaként elterjedt népjárványt kellett kezelnie az illetékeseknek. A hatóság nem késlekedett: karanténba zárt mindenkit. Ez lezárt reptereket jelentett a városok mellett. Itt aztán mindenki kedvére kezelhette betegség okozta lázát egy kis menetszéllel. Néhány suhancba pedig szorult némi felelősségérzet, azok pedig gittegyletet alapítottak annak érdekében, hogy a vágtató lóerő-karámok ne csak gyorsak, hanem biztonságosak is legyenek. Ebből alakult ki a későbbi NHRA (National Hot Rod Association), a sportág legnagyobb szankcionáló testülete.
A többi igazából csak technikai oldalról érdekes: hogyan alakultak ki a „funny car”-ok, hogyan fejlesztették ki a fokozatnélküli sebességváltót, miként kerülhetett bele a Luftwaffe II. világháborúban bevetett repülőiben alkalmazott nitrorendszer a hot rodokba, kinek az agyament ötlete volt nitrometánt tölteni az üzemanyagtankjába, és még ezernyi dolog…
Jártál már Amerikában? Én nem, de elképzelem: valahol a Dél-Nyugaton megyek előre. Nem jobbra, mert ott bozót van. Nem balra, mert ott nincs semmi. Megyek egyenesen, mert csak arra megy út. Csak arra, valahova a végtelenbe. Nem kanyarodik semerre, mert nincs rá szükség. Csak előre. Vagy csak balra, ahogy egy oválpályán illik. A végtelenről szól minden. Ahol a párhuzamos sávok találkoznak. Oda kell eljutni minél rövidebb idő alatt. 4.5 másodperc alatt. Mintha az űrbe mennék…
