Shiny Red Cars

Vajda Gábor (Gabor_V) 2009.03.27. 00:27

"Náci" izom?

Nem, nehogy félreértsen valaki: nem politizálni akarnék, vagy bármilyen módon gyűlöletet kelteni. A cím mindössze arra utal, hogyan hódította meg végül Amerikát a Volkswagen.

 

Lelövöm a poént: eleinte sehogy.

 

Ugyanis nemes patrióta érzésből az amerikai piac szinte egy emberként utasította vissza a II. világháború körüli időkben a VW bogár megvásárlását, bojkottálva az általuk „náci autó”-ként aposztrofált vidám kicsi kocsit. Persze tudjuk, ez alaposan megváltozott a későbbi időkben, olyannyira, hogy Mexikóban 2003-ban gördült le az utolsó példány Hitler „álmából”, jelentős részben az Észak-Amerikába vándorolva.

 

Node „ugorgyunk”. ’74-re megjelent Németországban a Golf, mint bogár utód, amit az USA Rabbit-ként ismert meg. Nagyon is jól összemelegedtek ezzel az autóval, annak ellenére, hogy öt évvel előtte simán kiröhögték volna. Most viszont vitték mint a cukrot. Erről részben tehettek, mindenkinek betett az olajválság, de az USÁ-t különösen érzékenyen érintette.

 

Tekerjünk vissza tíz évet: 1964-ben megjelent a Pontiac GTO. Az addig sem szerény fogyasztásukról ismert amerikai cirkálók közé új versenyző érkezett. Fitt volt, ámbár még mindig nehézkes, de bárkit lefüstölt aki az útjába került. Megszületett az amerikai IZOM AUTÓ. Robbant a bomba: senki nem akart kimaradni a versenyből. A „három nagy” egymást (és sokszor még saját magukat is) oltva európai szemmel elképesztő méretűvé és teljesítményűvé duzzasztotta termékpalettáját a gyorsulási versenyek szerelmeseinek szánt verdákból. Az autók önmagukat reklámozták, nem is kellett nagyon hírverést csapni körülöttük: a számadatok magukért beszéltek… az adásvételi szerződéseken is. Az izomautók a munkásosztály szuperautói voltak.

 

Egy autó mindig is kiemelkedett ebből, de érdekes módon pont a legkisebb gyártotta. A Chrysler. ’66-ban kijött a „támadó”, azaz a Charger.

 

 

A Charger-t a Dodge a NASCAR futamokon való diadalra tervezte. Az autó egész formája nagy sebességű száguldásra lett tervezve, ami a pályán jól jött, a közúton azonban nem szerzett hasonló népszerűséget. Túlságosan nehézkesnek tűnt a frissen megjelent „pony car”-ok mellett, mint a Mustang vagy a Camaro. ’68-ra mindent megváltoztattak és az egyik legvonzóbb izomautót sikerült belőle kreálni. Ki szurkolt a rosszarcúaknak a „Bullitt”-ban vagy a Duke-fiúknak? Azok tudják, hogy a ’68-tól ’70-ig tartó generációt képviselő Charger-nek nem volt igazából ellenfele…

 

 …és ekkor jött a krach. Olajválság, motorkompresszió-csökkentés, cirkáló-státuszba süllyedés. A Charger is hasonlóképp járt. Utolsó évére, ’77-re totálisan önmaga paródiájává vált. Böhöm autó, böhöm motorral, kis teljesítménnyel. Eddigre el is érkeztünk az amerikai autógyártás sötét középkorába.

 

Joggal tehetitek fel a kérdést: miért beszélek az amerikai autógyártásról egy német autókkal foglalkozó oldalon?

 

Nos az előbbiekben füllentettem egy keveset: a Charger nem halt meg 1977-ben, csupán hibernálódott. És nem, nem 2005-ben ébredt fel kómájából, ahogy azt többen gondolják. Ő már itt volt közöttünk 1981-ben is…Két európai márkája is volt a brand-nek: a Talbot és a Simca. Ugye nincs túl sok emlékünk ezekről az autókról? Nem is voltak túl jelentősek, azonban a hasonló módon megkomponált járművek jelentették az anyavállalat túlélését ekkor az USÁ-ban. Hihetetlen, de a ’70-es évek végén elkezdtek záporozni a „saját márkájú” szappandobozok az USA „szent földjére”.

Az egyik ilyen kisautót Dodge Omni-nak hívták.

 

 

Amit a legfontosabb róla tudni (és végre megleljük a nagy igazságot), hogy a Volkswagen látta el motorokkal. Ez volt az első generációs Golf/Rabbit/Jettából ismert 1.7-es 65 LE-s „erő”-forrás (az idézőjel az amerikai sztenderd fényében értendő). Ezen kívül a négysebességes kézi váltó is innen került bele.

 

A kisautó valahogy bejött az amiknak, mire merész lépésre szánta el magát a cég: 1981-ben megjelentette a Dodge Omni Charger-t. Ebben azonban nem a Golf motor dolgozott, hanem egy 2.2-es Chrysler fejlesztés. Ez még tovább fokozta az indulatokat, minek következtében beszállt a játékba a legendás amerikai autóépítő Carroll Shelby is, és 1983-ban megjelentette a Shelby Charger-t (Shelby Mustang-ról ugye mindenki hallott már, de ez a kis ékkő méltatlanul merült a feledés homályába – később turbós verzió is készült belőle).1983-ban nem ez volt az egyetlen változás. A Dodge törölte az Omni-t, és innentől az európai konszernből származó (hibásan Peugeot-ként feltüntetett) 1.6-os, ill. a már említett 2.2-es Chrysler motor fűtötte az immár egységesen Charger-ként aposztrofált vasakat.Azaz csak majdnem: a „Peugeot” motor körülbelül az év derekán került bele a kaszniba, így egészen addig az 1.7-es VW motor duruzsolt a gépháztető alatt a hozzá tartozó 4 sebességes váltóval.

 

Emberek, felfogtátok?

Az amerikai autóipar büszkesége 1983 első felében kis kedvencünk, az első generációs Golf hajtásláncával ment! Hát mi ez, ha nem német-amerikai izom (ha másban nem, legalább a nevében)? Ráadásul a nagytestvérét maga Carroll Shelby vette kezelésbe! Egy hihetetlenül ritka, nyúlfarknyi pillanat az autógyártás történetében, ami amúgy a lábjegyzetbe se nagyon kívánkozik…

Azt javaslom, hogy akinek első generációs 1.7-es Golfja van, valamint mellékesen amerikai autó rajongó, és netán arra készül, hogy eladja gépjárművét, ne tegye! Mert ott van keze alatt mindaz a korabeli patina, amit az iparművészet egy kifacsart pillanatában alkotott…

…vajon belefért egy csepp Amerika?

 

A cikk eredetileg a cult-hungarian.hu weboldalon jelent meg.

http://www.cult-hungarian.hu/cikk.php?az=529

Címkék:pontiac shelby dodge vw golf charger nascar gto rabbit omni Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.